A mai napom nem túl jól indult. Reggel búcsút vettem Csumpikától. Nagyon nehéz volt. Majd BKV-val elmentem dolgozni. Drága Férjem az autóval maradt és várta a vevőt. Mikor átadta az autót, felhívtak. Hát, csak sírni tudtam. Tudom, jó helyre kerül, mert az új tulaj is rendes, de nagyon nehéz lassan 3 év után úgy eladni, hogy szinte a fél életemet benne töltöttem ezen idő alatt. Mikor hazaértek a kocsival, hívtak bennünket, örültek neki nagyon.

Az új Tulajdonosnak kívánom, hogy nagyon sokáig használja Csumpikát balesetmentesen!!!!

Ami a szivemet nyomja, hogy van egy barátunk, akit nagyon szeretek.

Sokat jelent nekem, mert tényleg BARÁT! Sajnos, kezdünk eltávolodni... Igen, rosszul esett, hogy még egy sms-t sem kaptam névnapomra. Nem várok sokat... Ráadásul egy házban is lakunk. Mióta összakadt egy 20 éves lánnyal, azóta nem Ő már. A lány veszettül kihasználja, élősködik rajta. Ezt a baráti társaság nem nagyon tudja elfogadni. A csaj közölte, hogy engem nem bír. Oka: nem járok el bulizni, meg csavarogni. Hááááát... Azt hiszem, 32 évesen már nekem nem ez a legfőbb problémám, hogy milyen póthajat vegyek, mi a trendi zene és hol lehet a legtöbbet inni. Nem érzem magam fapinának pedig, csak a Dokk, Bed, stb. nem az én világom. Ezek után nem kell azt hiszem a közös társaság, de a régi jó barát meg hiányzik!!!!

Azt hiszem, full elveszítjük. :( 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.