Laca Édesanyukájáért
Édesapámért
Nagyszülőkért
Rokonokért
Barátokért
Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fű.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled,
a csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.