Azt hiszem, hogy pocak elkezd egyre nagyobb lenni.
Imádom.
Olivér mozog, izgága kis Manó. :)
Ma bár nem tudom, melyik testrésze, de nagyon-nagyon kidudorodott.
Hogy ez egy kezecske, vagy lábacska volt-e... még nem tudtam rájönni. :)
Hála keményedés azóta nincs. :)
A világ legjobb érzése amikor mozog.
Hihetetlen okos fiú. :)
Olyan édesen bújik a tenyerembe.
Ezért érdemes élni.
Voltunk Katiéknál vacsizni. Halálra ettem magamat. :)
Csütörtökön babakocsit vadásztunk Katival,
de már annyira bizonytalan vagyok...
Baromi drága és nehéz babakocsik vannak.
Lehet, hogy nem is veszek. :)
Majd Bettit látogattam meg délután.
A hányinger újra itt van.
Pedig kicsit eszem egyszerre, de nincs eredménye.
Lassan ülve kell aludnom, hogy ne jöjjön vissza a kaja.
Már mindent képes lennék megenni.
Nem számít mi, csak kaja legyen. :)
Ééééésssssss most nem ér röhögni!
Kicsi rám Laca nadrágja.
Az én Drága Férjem, akit Pocaknak szólítottam,
most csak röhög rajtam.
Szeretem!
Szerinte nem is kell nekem kismama naci, jó az övé.
Majd csinálunk képet és felteszem. :)
Olgi! Köszi a játékot!
Igérem, írok. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.