Nénik Bácsik!
Ma én írok Nektek!
30 hetes lettem. J
Igazi nagyfiú vagyok már.
Sokat mocorgok, egyre erőteljesebbek a mozdulataim
és mindennapos lett a csuklás is. J
Anyának jó nagy pocakja van.
Olyan, mintha lenyelt volna egy dinnyét. J
Nagyon szereti. J J J
Anya és Apa hihetetlenül boldog.
Júniusban és júliusban álmodni sem mertek róla, hogy eljutunk eddig.
Én nagyon szeretem Őket!
Itt maradtam Velük!
Boldogan ficánkolok Anya pocakjában.
Imádom, amikor Apa édes szavai ébresztenek: Hogy van az én pici fiam?
Mindig reagálok. J
Odabújok a kezéhez, ami Anya pociján pihen.
Egyre jobban várom én is a nagy találkozást.
Még 6 hét és jöhetek!
Apa készülj!
Tudom, hogy nagyon vársz!!!
Szinte egész nap csak simogatnád, puszilgatnád Anyát!
Olyan jó, hogy ennyire szerető Szüleim vannak!
Igazán boldog Családba születek majd.
Puszi Mindenkinek!
Zsebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.