Terhességi toxémia

2008.11.27. 12:53

A toxémia, mint az egyik legsúlyosabb, akár halálos kimenetellel is fenyegető várandóssági komplikáció a várandóssági gondozást végzők rémálma. Ennek a rémálomnak aztán maga a kismama is könnyen a részesévé válik, amint a toxémia kialakulására jellemző másodlagos tünetek (pl. megemelkedett vérnyomás, fejfájás, ödéma, hirtelen súlygyarapodás) egyikét-másikát ?felmutatja? és ettől kezdve árgus szemek figyelik az összes ide vonatkozó paraméterét, őt magát pedig különféle diétás és egyéb korlátozásoknak vetik alá, nehogy bekövetkezzen az a bizonyos nagy-nagy baj.

Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvének (melyet az alábbiakban idézek is) fordítása során akadtam egy egész fejezetnyi rendkívül elgondolkodtató információra, amely a toxémia megelőzésének kérdését a manapság elterjedt rutinhoz képest teljesen újszerű megvilágításba helyezi, ráadásul olyan megoldást kínál, mely egyszerű és természetes volta miatt bábaszívet melengető.

A várandós nő testében zajló fizikai változások igen kiterjedtek. Egyszerűen minden megváltozik! Habár e változások közül a jelenlegi orvosi gyakorlat sokat elismer, néhányukat kevéssé ért meg. Talán a legkevésbé értett jelenség az anyai táplálkozás, a vérmennyiség növekedése és a máj fokozott igénybevétele. […] Évtizedek óta számos orvos (Pinard, Dodge, Frost, Mitchell, Thompkins, Wiehl, Ross, Hamlin és mások) bizonyította ezt a táplálkozási kapcsolatot a klinikai gyakorlatban. Munkájukat sajnos széles körben figyelmen kívül hagyták. A téma legújabb kutatója Tom Brewer, egy általános orvos, aki széles körben dolgozott szegény várandós nőkkel. Ő a szóban forgó folyamatot és annak kapcsolatát a metabolikus toxémiához modern, tudományos megfogalmazásban nyilatkoztatta ki.

Ahhoz, hogy megértsük a toxémia kialakulási mechanizmusának ezen elméletét, szükséges, hogy felidézzük a várandós szervezetben végbemenő anyagcsereváltozások összefüggéseit:

A várandós nő keringésében levő vér mennyisége a várandósság előrehaladtával egyre nő, majd a 28-30. héten eléri a csúcsot. Egy a várandósság előtt 60 kg-os nőnél a vér mennyisége mintegy 2 literrel nő (3,3-ról 5,3 literre). Ez azért történik, mert az anya testének támogatnia kell egy egyre nagyobb és egyre komplexebb szervet: a méhlepényt. […] A fokozatos vérmennyiség-növekedés folyamatosan megfelelő táp- és salakanyagcserét biztosít a növekvő babának. A hozzáadott folyadék véd a sokk ellen is, amennyiben az anya a szülés után sok vért veszítene.
E drámaian megemelkedett vérszint fenntartását a szervezet só- és vízvisszatartó mechanizmusainak fokozott tevékenysége, a megfelelő étkezési só bevitele és az albumin (a keringésbe vizet vonzó fehérje) megnövekedett előállítása teszi lehetővé. Azáltal, hogy a vérplazma szintje 50-60%-kal megemelkedik, miközben a vörös vérsejtek száma csak 30%-kal nő, a vér felhígul. A vérplazma mennyiségének növekedése már a nyolcadik héten megkezdődik és a 28-30. héten éri el maximumát. […] A vörös vérsejtek mennyisége a várandósság 18. hetében indul növekedésnek és a szülésig folyamatosan emelkedik. […] Ez a várandósság élettani „vérszegénységének” mechanizmusa. Ebből adódóan normális, ha a hemoglobin szintje a 28. hétre mintegy 2 grammot esik (néha többet, különösen ikervárandósság esetén). Egyes nők a szüléshez közeledve enyhe emelkedést tapasztalnak, mások nem. […]

A várandósság folyamán a méh néhány dekagrammos szervből körülbelül egy kilogramm súlyú szervvé változik. Az anyai táplálkozás befolyásolja, hogyan zajlik le ez a celluláris hypertrophia és milyen minőségű új szövetek fejlődnek. […]

A máj több mint 500 anyagcsere-funkciót lát el.” Ezek közül három, az albuminszintézis, a véráram hormonoktól való megtisztítása és a méregtelenítés különös fontossággal bír a várandósság folyamán. „A szervezet májjal kapcsolatos terhelése a várandósság előrehaladtával nő. […] A máj csak az étkezési fehérjéből tud albumint készíteni. […] Ha az anya étrendje nem tartalmaz elegendő kalóriát, akkor energiaszükségletének kielégítésére fehérjét fog elégetni. A kalória vagy jó minőségű fehérje hiányából következő alultápláltság a várandósság, a vajúdás, a szülés és a gyermekágyas időszak sokféle komplikációját eredményezheti.
A 28. heti megfelelő vérmennyiség-növekedés a baba megfelelő tápanyaghoz juttatásának alapjául szolgál a harmadik harmadra, amikor a baba hízásnak indul és tápanyagokat kezd raktározni a szülés utánra, valamint gyors ütemben fejlődik az agya is. Ha a vérmennyiség nem bővült ki megfelelően az első 28 hétben, az anya szervezete elégtelenül készült fel a megnövekedett magzati szükségletre és a várandósság harmadik harmadában a metabolikus toxémia másodlagos tünetei nyilvánulnak meg. A megnövekedett magzati és méhlepényi szükségletek nagyobb terhet rónak a májra, hogy növelje a vérmennyiséget, amely ezt nem tudja megtenni megfelelő táplálék nélkül. E folyamat eredményeképpen az anyagcsere egyre inkább egyensúlyát veszíti. A vese a nem megfelelő vérmennyiségre nagyobb víz- és sóvisszaszívással válaszol a vér szűrése közben. Ez a visszaszívott folyadék és só visszatér a keringésbe. Ha nincs elegendő albumin vagy nátrium, hogy benn tartsa a visszaszívott folyadékot a keringésben, nagy része kiszivárog a szövetekbe a vérerek falán keresztül. Az egyik oldalon a vesék tovább szívják vissza a folyadékot, míg az tovább szivárog kifelé a hajszálerekből a másikon. Az eredmény kóros súlygyarapodás és ödéma, adott esetben csökkent vizelet-kiválasztással, amint a test kétségbeesetten próbálja fenntartani a vérszintet. […]

A nátrium általános anyagcserében játszott fontos egyensúlyfenntartó szerepére az ezzel kapcsolatos tévhitek igen széles körben elterjedt volta miatt külön is szeretnék kitérni: „A nátrium az egészséges étrend szükséges összetevője és nélkülözhetetlen a test megfelelő folyadékegyensúlyának fenntartásához.

1974-ben a Szülészek és Nőgyógyászok Amerikai Kollégiuma kimondta, hogy a nátriumszegény étrend nem hasznos a várandósság alatt. Ez azután történt, hogy a szülészorvosok évtizedekig a sófogyasztás szigorú korlátozását javasolták a súlygyarapodás és az ödéma korlátozására, a toxémia megakadályozására tett téves igyekezetből fakadóan. A valóság az, hogy a nátriumhiány másodlagos tünetei sok tekintetben hasonlóak a valódi toxémia másodlagos tüneteihez. A nátrium az albuminnal együtt dolgozik a keringő vér normál mennyiségének fenntartásáért. A túl kevés nátrium felboríthatja a test folyadékháztartását és a vérszint csökkenését okozhatja mindössze két héttel a sómegvonást követően. Ez azért történik, mert az egyensúlyvesztés lehetővé teszi, hogy a folyadék elszivárogjon a vérereket körülvevő sejtközötti térbe, dagadást okozva ezzel. Ráadásul a nátriumszegény étrend magas vérnyomáshoz vezethet.

A vese renin hormont kezd felszabadítani, ahogy a vérmennyiség egyre kisebb és kisebb lesz, amely a hajszálerek összeszűkülését eredményezi és ezáltal megemeli a vérnyomást. Ez egy olyan védőmechanizmus, amely normális esetben akkor lép működésbe, ha kivérzés következtében esik le a vér mennyisége. Ha a vérmennyiség a rendelkezésre álló aminosavak hiánya miatt esik le, amelyből a máj albumint készíthetne, vagy azért, mert az a folyadék, amelynek a keringésben kellene lennie, elszivárgott a környező szövetekbe, a test úgy viselkedik, mintha kivérzés történt volna. A nátriumhiány gátolt veseműködést, csökkent vizeletmennyiséget és a szérum húgysav kibocsátásának növekedését is okozhatja, melyek mindegyike a metabolikus toxémia súlyosabb tünetei közé tartozik. Azoknak az anyáknak és csecsemőknek, akik toxémiában haltak meg, abnormális sejtváltozásokat mutat a veseszövete, mely hasonló a súlyos nátriumhiány esetében tapasztalható változásokhoz.”

„A toxémia másodlagos tünetei jelen lehetnek a 28. hét előtt is egy súlyosan sérült anyagcseréjű nőben. Egy tünet másodlagos, ha többféle mögöttes okkal hozható összefüggésbe. Egyes másodlagos tünetek esetében valószínűbb, hogy a nem megfelelő vérmennyiség-növekedéssel állnak összefüggésben, mint mások. A nem megfelelő vérmennyiség-növekedés előbb-utóbb más anyagcsere-folyamatokat is érint.

A beszűkült vérmennyiség és a májműködés-zavar tünetei az alábbiakat foglalják magukban:
• Méhen belüli növekedés-visszamaradás: a gyenge méhlepényműködés rosszul táplált babát eredményez.
• A hypovolemia (alacsony vérmennyiség) fenyegeti a méhlepény működését és az anya a kiszáradás határán levő állapotban kezd vajúdni. Ez magas vagy emelkedő hemoglobin- illetve hematocrit értékekben tükröződik a várandósság során.
• Hányinger, fáradékonyság, alvászavarok és általános rossz közérzet alakul ki a krónikus hypoglycemia és a májkárosodás következtében.
• Kóros dagadás (lásd fent)
• Magas vérnyomás: az anya szervezete úgy próbálja ellensúlyozni a beszűkült vérmennyiséget, hogy megpróbálja megfelelően ellátni a méhlepényt, bár ehhez nem áll elég vérmennyiség a rendelkezésére. Az alacsony vagy csökkenő vérmennyiségre adott válaszul a vese renint termel, amely összeszűkíti a vérereket. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint ami a vérnyomást megemeli annak érdekében, hogy vérveszteség (mint pl. a szülés utáni kivérzés) esetén megóvja a létfontosságú szerveket. A magas vérnyomás a toxémia kései jele. Lehet, hogy a nőnek nem emelkedik meg a vérnyomása mindaddig, mígnem a rángógörcs határáig jut, vagy akkor sem, amikor a rángógörcs bekövetkezik, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. […]
• Fejfájás és látási zavarok a nagyfokú dagadás, az érszűkület és a magas vérnyomás okozta idegi irritációk következtében.
• Gyomortáji fájdalom a májkárosodás miatt (a bordák alatt a jobb oldalon)
• A labortesztek megemelkedett hemoglobinszintet, illetve idővel magas májenzim-szintet mutatnak, ahogy a májat egyre több stressz éri. Ahogy a helyzet egyre kritikusabbá válik, alacsony összfehérje- és albumin-értékek figyelhetők meg, mivel a máj képtelen vérfehérjéket termelni, mert nem kapja meg az ehhez szükséges aminosavakat.
• Hyperreflexia a nagyfokóú stressz és idegrendszeri irritáció következtében.
• Proteinuria (fehérjevizelés), a valódi toxémia igen kései jele, melyet vesekárosodás okoz a sűrű vér fokozott szűrése és a folyadék-visszaszívás miatt.
• Oliguria: a vizelettermelés visszaesik, ahogy a szervezet kétségbeesetten próbálja fenntartani a minimális vérszintet. Ha ez elkezdődik, a vese leállása már nem várat soká magára.
• Anyai rángógörcs az agyban végbemenő idegrendszeri irritáció következtében, mely kómához és halálhoz is vezethet.
• Toxémiára jellemző májkárosodás és májrepedés.

Egyéb komplikációk, melyek gyakran hozhatók összefüggésbe alultápláltsággal:
• Méhlepény-leválás: a méhlepény rossz beágyazódása és az alatta fekvő vérrögök a méhlepény szülés előtti leválását okozhatják. A vérben könnyen képződnek rögök, ha a vérmennyiség alacsony, mivel a vér sűrűbb.
• Koraszülés: Ha a vérmennyiség kritikus mértékben lecsökken, az anya teste elutasítja a várandósságot abbéli erőfeszítésében, hogy fenntartsa az egyensúlyt.
• Halvaszülés: egy gyenge magzat/nem megfelelő méhlepény képtelen fenntartani az életet még a vajúdás okozta stressz előtt vagy aközben.
• A gát vagy méh rossz gyógyulása.
• Fertőzések az anyában vagy a babában a szülés előtt, alatt vagy után.
• Anyai táplálkozási vérszegénység.
• Gyenge méhösszehúzódások, hosszú vajúdás, anyai kimerülés vajúdás közben.
• Szülés utáni kivérzés és véralvadás-zavarok.

A elsődleges betegség-jelenség egy egyébként normális várandósságban a késő-várandóssági metabolikus toxémia (melyet a rángógörcs megkezdődése után eklampsziának is neveznek). A modern orvostudomány szerint ennek mechanizmusa ismeretlen. A kezelés módja változó, de mindegyik a másodlagos tünetek kezelése köré csoportosul a súlygyarapodás és a sóbevitel korlátozása, pihenés, vízhajtók, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és nyugtatók adagolása révén. Ezek a terápiák a problémát kritikus mértékig növelik, mivel csak egyetlen másodlagos tünet kezelését kísérlik meg és nem foglalkoznak annak mögöttes okával. […]

Számos kutatási eredmény mutatja, hogy a rossz táplálkozás egészségtelen várandósságot eredményez. Ezt a nézetet igen sok tanulmány, jelentés és cikk támogatta teljes szívvel az évek során. […] Bár Tom Brewer munkája a legújabbak közé tartozik, amelyek a táplálkozás értékét bizonyítják, mégis szinte teljesen figyelmen kívül hagyják, mivel nem végzett kontrollcsoportos kísérleteket, ahol a nők egy csoportjától szándékosan megvonták volna a megfelelő étrendet, minthogy ezt etikátlannak tartotta. Úgy tűnik, hogy az orvostársadalom nem akarja elismerni a táplálkozás/toxémia kapcsolat egyszerű igazságát.” Annak, hogy a toxémia oka az emberi várandósságban hivatalosan „nem ismeretes”, sajnos olyan háttere is van, melyet jobb híján manipulatív jellegűnek kell neveznem. „Hová lennének mind a specialisták és az orvosi technológia és gyógyszerek gyártói, ha hirtelen „felfedeznék”, hogy ha a nők jól táplálkoznak a várandósság alatt, kerülik a gyógyszerfogyasztást és felhagynak káros szenvedélyeikkel, szinte minden komplikáció eltűnik? Ez olyan felfedezés volna, amelyet nem engedhetnek meg maguknak. Mi pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tegyük meg ezt a felfedezést! A nemtudás tettetése csak egy újabb módja annak, hogy elvegyék a nőktől a hatalmat saját testük, saját szülésük és saját életük felett.” – írja Ann Frye.

Először is érdemes mindig szem előtt tartanunk, hogy a várandósság normális, élettani állapot és a vele összefüggésben álló folyamatoknak normális, nem pedig kóros funkciója van. A hemoglobinszintnek a vérmennyiség-növekedéssel párhuzamos élettani csökkenése, a jól táplált várandós anya súlygyarapodásbeli hullámzásai tehát nem adnak okot arra, hogy a várandósban betegségképet keltsünk. A jó várandóssági gondoskodás szerves része, sőt, alapja az étrend megbeszélése, a megfelelő táplálékbevitel rendszeres ellenőrzése (amely nem azonos az anya súlyának mérésével!) és a szükség szerinti diétás tanácsadás. A metabolikus toxémia másodlagos tüneteinek észlelése esetén is legelőször a táplálkozásra kell rákérdeznünk és a leghasznosabb a terápiát is itt kezdenünk. Rendkívül fontos az is, hogy diétás tanácsot mindig egyénileg, ne pedig egységesítve adjunk. Az étrendterv személyre szabásának érdekében a következő faktorokat kell számításba venni: étrendtípus (vegyes, vegetáriánus, vegán stb.), magzatok száma, aktivitási szint, stressz-szint, várandósság előtti testsúly, az anyagcsere gyorsasága, illetve komplikációk az előző várandósságok alatt. Az étrendtípus és a múltbeli komplikációk elsősorban minőségi, a többi faktor mennyiségi változtatásokat tehet szükségessé.
A fentiekből az is kiviláglik, hogy nem tanácsos az anyákat sófogyasztásuk drasztikus korlátozására vagy az általuk felszedett kilók mérséklésére rábeszélni. Az anyagcsere egyensúlyához a szervezetnek mind a nátriumra, mind pedig a megfelelő mennyiségű táplálékbevitelre szüksége van. Az anyák súlyának pusztán mennyiségi méricskélése helyett pedig hangsúlyozzuk a táplálkozás minőségi oldalát, hiszen ha a várandós azt látja, hogy bennünket csak az érdekel igazán, hogy mit eszik és nem az, hogy mennyit hízik, akkor nagy valószínűséggel az ő figyelme is erre terelődik és jobban ügyel majd a helyes táplálkozásra. Ez különösen azoknál a nőknél fontos, akikben nagyon erősen él az alakjuk elvesztésétől való félelem és hajlamosak a túlzott önmegtartóztatásra ezen a téren.

Miből álljon tehát a várandós anya étrendje?
Tom Brewer kutatásai alapján összeállított egy egyszerű sémát, amely röviden Brewer-diéta néven terjedt el. Ez egy tápanyagcsoportokat tartalmazó lista, melyet a várandós viszonylag egyszerűen tud követni, mivel az ételek könnyen beoszthatók az egyes csoportokba és méricskélni sem kell semmit. A Brewer-diéta szerint tehát a várandósnak az alábbiak szerint tanácsos táplálkoznia:
Naponta:
1 liter tej
2 tojás (vagy a megfelelője)
2 adag egyéb fehérjedús étel (hús, hal, tenger gyümölcsei, hüvelyesek, szója (tofu) stb.)
2 adag zöld színű zöldség (spenót, kel, brokkoli, fejes saláta, barna rizs, kukorica stb.)
5 adag gabonaféle (teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, péksütemény, müzli, barna rizs, kukorica stb.)
3 darabka vaj
3 választás a következők közül: burgonya (héjában sült vagy főtt), nagy zöldpaprika, grapefruit, citrom, paradicsom (egy egész vagy egy nagy pohár lé)
Hetente:
1 adag máj (aki szereti) vagy más vasban gazdag étel (azoknak, akik fogyasztanak húst, a többieknek több kellhet)
5 adag sárga vagy narancssárga színű zöldség
Só: ízlés szerint (!)
Folyadék: a szomjúság függvényében (!)
„Adag“ alatt az ételre jellemző egység értendő, pl. hús vagy kenyér esetén egy közepes szelet, gabona- vagy főzelékfélék esetében egy merőkanál.
A Brewer-diétáról angol nyelven részletesebb információk találhatók többek között a http://www.blueribbonbaby.org/ weboldalon.

A várandósság alatti étrend sarkalatos pontjai tehát a fehérje (az albuminszintézis és az általa elősegített vízháztartási egyensúly miatt), az elegendő kalória (a megnövekedett energiaigény biztosítására, illetve azért, hogy a szervezet ne kezdjen az értékes fehérje elégetésébe energianyerés céljából), a megfelelő folyadékbevitel (a megnövekedett vérmennyiség folyadékigényének kielégítésére) és az ízlés szerinti sófogyasztás (az anyagcsere nátriumegyensúlyának fenntartására).
Ha a táplálkozás és az anyai-magzati egészség összefüggései nagyobb hangsúlyt kapnának a prenatális gondozásban, meggyőződésem, hogy az eredmény rövidesen statisztikai méretekben is mérhető volna (mint ahogyan ezt Brewer tapasztalatai is bizonyították). Nem először fordulna elő a történelemben, hogy egy látszólag megoldhatatlan problémát valami egyszerű, de nagyszerű megoldással sikerül megszüntetni
.


Forrás: http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=95&cid=611

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr604995025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása