Ma valamilyen oknál fogva sikerült délig aludnom.
Hihetetlen.
Persze kb 20 percenként totyogtam ki wc-re, így nem nevezhetjük tényleges alvásnak.
Laca a lelkemre kötötte, hogy pihenjek.
Meg is teszem.
Most, hogy kivánszorogtam a nappaliba,
havas táj fogadott, mikor kinéztem az ablakon.
Pedig el akartam sétálni kaját venni vacsira.
Azt hiszem ez így kimarad.
Megvárom Lacát, hogy hazajöjjön és megkérem, vigyen el.
Nincs erőm mászkálni most a hidegben.
Gondolom elvisz :) és veszünk Nutellát is.
Most Nutellás gofrival álmodtam.
Én... aki nem szereti az édességet.
Na, erről ennyit. Mondom én, hogy a Kisfiamnak kell.
A pocak folyamatosan keményedik és fáj a hasam alja.
Reggel megyünk dokinénihez, kíváncsi leszek, mit mond.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.