Tegnap mikor hazajöttünk, a combom a bokámmal volt egyforma.
Rémesen néztem ki.
Ma sem érzem magam jobban.
Egy picit elegem is lett.
Nem tudok megcsinálni mindent úgy ahogy akarok.
Fáradt vagyok!
Nem kapok levegőt jelenleg,
édes kisfiam nem lefelé, hanem felfelé költözik.
A hasam alul fáj, ha megyek.
Ez valami rettenetes.
Nem hittem, hogy nyűglődni fogok, de most igen.
Nincs erőm kaját csinálni, mosogatni, vasalni.
Pedig ezeket ma még meg kellene csinálni.
Idegesít, hogy mindenki azzal jön, mi van már.
Legszívesebben most bezárkóznék és bőgnék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.