Sziasztok Nénik és Bácsik!

 Mától én is írok Nektek, mert Apa megengedte, hogy regisztráljak, és teljes jogú blogger legyek. Kaptam e-mail címet is, írhattok nekem! (oliver.p@upcmail.hu) Anyát majd jól meglepem az új tudományommal.

Köszönöm, hogy aggódtatok és szorítottatok értem, de nem is értem, hogy mi ez a nagy felhajtás. Azt hallottam Anya pocijában, hogy milyen nehéz a szülés, de szerintem tévedett. Illetve lehet, hogy neki nehéz volt, de én végig fantasztikusan éreztem magam. Kicsit szokatlan volt, világos lett és nem éreztem a jó meleg vizet magam körül, meg az sem volt annyira jó, hogy a lábamnál fogva húztak, de utána rögtön meleg helyre vittek, megtörölgettek, felöltöztettek és odaadtak Apának. Végre érezhettem Őt is, nem csak a gügyögését hallottam Anya hasán keresztül, hanem éreztem a közelségét, a simogatását és a hangja is tisztább lett. Percekkel később Anyát is megláttam, hozzábújtam. Nagyon megnyugtató volt hallani az ismerős szívverést, érezni az illatát. Azt hiszem, hogy ez legalább olyan jó lesz, mint a pocijában. Később találkoztam sok-sok babával. Közülük Borókával és Mátéval vagyunk egy szobában. Nagyon jó fejek. Tegnap megvicceltem őket! Apa letett abba a gurulós valamibe, amit Ő bevásárló kocsinak hív, de ez valami tévedés lesz, mert engem nem vásároltak, hanem a Sesziék gólyája hozott, de Apa már csak ilyen. Szóval berakott a kocsiba és keresett valamit Anyának. Kezdtem unatkozni és gondoltam elszórakoztatom magam, ezért elkezdtem nagyon élethűen sírást színlelni, mire Boróka és Máté is sírni kezdett én meg abba hagytam és úgy csináltam, mintha ott se lennék. Jó móka volt, percekig sírtak. J

Este Anya ciciből etetett, azt mondta, hogy ez előtej. Gondolom olyan, mint az előétel. Nagyon ízlett, és Anya megígérte, hogy ha ügyesen fogok szopizni, akkor lesz rendes tej. Gondolom az a főtej. Ma már rutinosan segítettem Anyának főtejet csinálni. Remélem, hamarosan eljutok a desszerttejig. Ebből eredően ma egész nap nagy munkában voltam, ne rajtam múljon a menü sorsa! Nagyon fárasztó. Nem is tudom mennyit aludtam, de 3 óránként szorgalmasan ügyködtem a főtej gyártáson. Nagyon élvezem, de aludni is nagyon jó volt, mert Anya nem rakott be a kocsiba, hanem hagyta, hogy a hasán aludjak. Hallottam a szívverését, nagyon megnyugtató volt.

Délután bejött Apa. Megmutattam neki a tudományomat. Anya szerint ugyan olyan vagyok, mint Ő. Nem tudom, miből gondolja. Ettem, aludtam, büfiztem és pukiztam. Ti értitek?

Apa nagyon vicces, mert érzem, hogy fél tőlem. Alig mer felvenni, pedig nagyon szereti. Azt mondta fél, hogy valamit rosszul csinál. Ma Őt vicceltem meg. Anya odaadott neki, én meg elkezdtem üvölteni. Jött egy nővér, aki kicserélte a pelust, meg ápolta a köldökömet. Amint elvett Apától, azonnal csendben maradtam. Aztán Apánál megint sírni kezdtem. A nővér átvett és azonnal elhallgattam. Apa szerint van rajtam egy kapcsoló valahol, de a nővér állította, hogy nincs. Apát teljesen összekevertem. Annyira vicces volt. Később megsajnáltam és csendben voltam. Nagyon örült neki. Örömében adott nekem cukros vizet valami műciciből. Nem volt valami jó, de gondoltam legyen egy jó napja, ittam belőle, és még büfiztem is. Büszke volt rám, de szerintem magára is. Aztán megint jött a műcicivel, de akkor már leráztam. A végén meg megszokja. Azt nem hagyhatom, nekem Anyáé kell. Mikor Apa hazament, meg is kaptam és elaludtam. Hosszú nap volt. Anya megígérte, hogy nem ad oda éjszakára sem a nővéreknek, ha csendben alszok és nem zavarom a többieket. Rajtam ne múljon, úgyis fárasztó az üvöltés. Nem mondhatják, hogy nem működök együtt!

Majdnem elfelejtettem! Nem tudjátok mi baja Anyának? Kapott Apától papírokat és amikor kettesben maradtunk sírdogált. Valami off-line blog. Pont olyan mint ez, csak kinyomtatva, mert nem tud blogolni a kórházban, de tudni szeretné, hogy mi került fel rólunk. Azt mondta Anya, hogy nem szomorú, nincs semmi baj, azért sír, mert olyan szépeket olvasott Tőletek. Nem  értem! Lehet örömünkben is sírni? Holnap lehet, hogy végig örömködöm a napot. Had örüljenek az ősök!

Hamarosan jelentkezek, addig nézegessétek a mai képeinket. (www.indafoto.hu/pov)

Olivér

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.