Végre eljutok a blogig és posztolok.
Megvolt az első gyereknapunk.
Emlékszem, tavaly mennyire vártam.
Akkor lett 2 csíkos a tesztem.
Most pedig a karunkban tarthattuk Csibészkét.
Sajna, az időjárás nem kedvezett, hogy igazi csavargós programunk legyen.
Itthon voltunk hármasban.
Csibészke egyre ügyesebb.
Hátról hasra, hasról hátra fordul.
Tegnap 14:32-kor 4 hónaposan és 15 naposan négykézlábazni kezdett
és elindult a házimozi felé.
A tolatás eddig is gyönyörűen ment, most pedig elindult előre. :)
Azt hiszem, megvan a hétvégi program.
Lakásátalakítás és kiságy leengedése.
Ugyanis, amikor csak teheti a rácsba kapaszkodik és húzza fel magát.
A rácsvédőt rég leszedtem, mert bebújt alá.
Addig piszkálta, amíg nem sikerült neki.
Közben elindultak a fogacskák.
4 napja küzdünk.
Jelenleg a hangja olyan,
mintha valami karaoke bárban énekelt volna 48 órát folyamatosan.
Csak sír és sír.
Vígasztalom, magamhoz ölelem.
Ő pedig hozzám bújik és simogat, vagy csak szorítja a vállamat, karomat.
Alig várom, hogy Laca hazaérjen a melóból.
Olivér akkor hozzábújik.
Annyira megható, hogy mennyire szereti az Apukáját.
Időközben megkóstolta az almát, barackot.
Nagyon ízlett neki.
Óriási kiabálásba kezd, ha nem adom elég gyorsan neki.
A kaját kinézi a szánkból.
Szombaton Lacától simán ellopta a vajas kenyeret,
csak lestünk, mint Rozi a moziban. :)
Alig tudtuk visszaszerezni.
Na, erre azért még van egy kis ideje. :)
Szóval, zajlik Kiscsaládunk élete. :)
A lényeg, hogy mindenki jól van.
Remélem, gyorsan kibújik a fogacska és vége a szenvedésnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.