Élünk...
De elegem van.
Már nem érzem magamat Nőnek.
Egész nap csak Olivér, főzés, mosás, takarítás.
Segítségem nincs.
Ezer éve nem voltam sehol, csak pár közeli helyre tudok eljutni.
Na, jó, most hétvégén elmentünk vásárolni, ennyi.
Na, ezt besűrítettük 2 órába. :(
Kezdek befordulni, egyre jobban érzem.
Ezt tetézi az, hogy semmi nem jó rám. :(
A tükröt kerülöm, mert már egy nyanya köszön vissza.
Jó lenne, ha valaki azt mondaná, hogy aludj egy picit... csak egy picit.
Nekem nem mondja senki.
Sokszor azt érzem, egyedülálló anya vagyok egy férjjel. :(
Olivér hála jól van, miatta nem panaszkodom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.