Tegnap Lacával beszélgettünk az ünnepekről.
Összeállítottam a karácsonyi menűt, elkészült a bevásárló lista is.
Nagypapáék 27.-én jönnek,
Anyukámék még nem tudják mikor (beosztástól függ).
Készülődök majd ezerrel, mert az idén lesz az első alkalom,
hogy nem utazunk haza.
Édesanya készít töltött káposztát (mert azt nem tudok, olyan finomat).
Én sülteket, salátákat csinálok és valami fincsi levest.
A szülinap is szóba került.
Felvetettem, hogy lassan tortát kellene rendelni.
Laca szerint a díszes cukrászdai tortának sem örül jobban a Kisfiunk,
mint amit majd én készítek.
Ebben tökéletesen igazat adtam neki.
Szóval, én fogom Édesanyával készíteni a marcangolós tortát.
Mert igazából az csak arra lesz jó Olivért ismerve.
Én soha, de soha nem vártam még ennyire az ünnepeket, mint most.
Kis Csibészkénk tuti elámul.
Szegénykémnek este újra 39,5 volt a láza.
Megvárom a mai napot és azt hiszem, kérek egy labor vizsgálatot.
Nem érzem normálisnak, hogy ilyen magas lázzal küzd az aprócska szervezete.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.