Olivér Dédikéje nagyon beteg.
Én most csak sírni tudok.
Ilyen jószívű asszony nagyon kevés van a földön.
Annyira szeret bennünket.
Nagyon aggódom.
Édes Mama!
Gyógyulj meg!
Megyünk haza!
Láthatod Olivér első lépéseit, újra huncutul hozzád bújik,
megsimogat, puszit ad.
Most veszettül bánt, hogy régen voltunk otthon.
A bejegyzés trackback címe:
https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr114995419
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_100361 2010.03.02. 19:46:51
Tessék gyorsan hazamenni! Jobbulást a Dédinek!
Snufi 2010.03.03. 19:46:18
Jobbulást!
Ismeretlen_92909 2010.03.03. 19:57:12
Menjetek haza, ne habozzatok! Dédikének jobbulást kívánok!
Ismeretlen_70565 2010.03.05. 23:18:32
Bízom benne, hogy mielőbb meggyógyul a Déditek! Olyan nagy kincsek Ők! Menjetek haza, ha tudtok, mielőbb!