Olivér Dédikéje nagyon beteg.

Én most csak sírni tudok.

Ilyen jószívű asszony nagyon kevés van a földön.

Annyira szeret bennünket.

Nagyon aggódom.

Édes Mama!

Gyógyulj meg!

Megyünk haza!

Láthatod Olivér első lépéseit, újra huncutul hozzád bújik,

megsimogat, puszit ad.

Most veszettül bánt, hogy régen voltunk otthon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.