Ma közel 13 óra volt, amikor felébredtem.
Hihetetlen, milyen sokat aludtam,
bár hajnal 3-kor bámultam még a plafont.
Édes pici Fiunk nekiállt csuklani, mocorogni. :)
Azt hittem megzabálom, de sajna nem érem el a pocakot.
Laca nyugodtan aludt mellettem.
Féltem felébreszteni, mert ma dolgoznia kellett.
Egyre több a jósló fájás.
Szépen keményedek is.
Bízom benne, hogy Kisfiam lassan megtalálja a helyes utat kifelé.
Csütörtökön megyünk dokinénihez, akkor már okosabbak leszünk. :)
Kíváncsi vagyok ám, hogy kb. most hol tartunk súlyban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.