Sziasztok Nénik és Bácsik!
Ismét én írok Nektek, most már nem kell mobilinternettel vacakolni, mert HAZAJÖTTÜNK!
Apa kora délután ért be a kórházba. Arra ébredtem, hogy puszilgat. Anya felöltöztetett, amit nem szeretek, végig üvöltöttem, pedig ha tudtam volna, hogy hazamegyünk, akkor nevettem volna. Anya úgy felöltöztetett, mint egy eszkimó bébit. Azt hittem, hogy fogunk jegesmedvéket is látni útközben, de végül csak apa szerencse-plüsscicáját láttam a kalaptartóban. Az autózás így is olyan érdekes volt, mint amikor még pici voltam és pocakban laktam. Mire hazaértünk elaludtam. Apa olyan vicces volt! Anya „előrefutott” ajtót nyitni, Apa meg cipelt engem, meg anya táskáját a kórházi cuccaival, meg a laptopját, meg az ebédet amit „főzött”. Úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa. Amikor Anya belépett a lakásba, sírni kezdett, és Apa nyakába borult, mert Apa vett neki egy csokor virágot és az asztal köré amin a virág volt, lufikat akasztott. Már megint azért sírt, mert örült. Ezt nem értem. Tegnap azért sírt mert engem féltett. Kívülről ugyan úgy néz ki. Ki érti a felnőtteket. Normális ember csak akkor sír, ha éhes, nem? Én is kaptam egy lufit, olyan újszülöttes, kisfiús héliumosat. Apa megmutatta a szobámat és levetkőztetett. Amikor végzett a nagy mutatvánnyal, körbe vitt a lakásban, de ez annyira nem érdekelt, mert éhes voltam. Anya melegített tartalék főtejet, amit Apa etetett meg velem. Már csak egy pici maradt a cumiban, de azt mondta, hogy pihenjek kicsit, mert már majd megfulladtam annyira szeretem. Büfi után pelust cseréltünk. Vicces volt, mert Apa vállalta, hogy megcsinálja. Anya mondta neki, hogy mit hogyan kell. Egész jól sikerült, végig nevettem. Megvicceltem Apát! Amikor adta rám a rugit, mire a lábaimnál összekapcsolta, addigra a tetejét összekentem egy rendes büfivel. Könyörgött, hogy addig bírjam ki, amíg végez, hogy legalább 1 percig legyen tiszta a ruhám. Ez ma az 5. volt, mert mindet tönkretettem. Utána megettük a maradék főtejet, és Apa megmutatta, hogy hogyan fogunk mi délutánonként aludni. Jól sikerül, mert elaludtam. Átvitt a saját ágyikómba a Nagymamától kapott maci mellé. Azóta együtt durmolunk.
A mai kalandjaimról is vannak képek a szokásos helyen!
Olivér
A várva várt fürcsiről beszéljenek a képek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.