Tegnap nem tudtam leírni, de ma már ki kell írnom magamból.
Hogy a fenébe csalódhatok ekkorát?
Adott már az élet pofont, na de nem hülye gyerek vagyok.
Bár ma már beláttam a reggel után, hogy igen...
én csak egy hülye gyerek vagyok...
egy a sok közül...
Azt hittem, bízhatok benne.
Tegnap megváltozott.
Mivel hétfőn véreztem este, hívtam a dokit, mi legyen.
Abba hagyhatom-e már a sok progit?
Közölte, kedd reggel menjek be a Honvédba.
Na, család reggel felcuccol, be a Honvédba.
Laca nem mert elengedni egyedül, jött velünk Olivér is.
Szuper, vérzek, beteg gyerek, nem baj.
Majd 3/4 8-ra ott is voltunk, hogy 8-kor jön dokinéni.
Meglátom, elkapom, kérdezi, uh volt?
Honnan a francból kellett volna tudnom, hogy menjek el magamtól uh-ra?
Eddig mindig ő, vagy a férje csinálta.
Na, átcuccolunk az uh-ra.
Mivel nincs időpontunk, majd szólitanak.
Közben az osztályról is hozzák le a kismamákat, szóval tömeg.
Szorgalmasan várok, közben Laca totál ideg, sétálgattak Olivérrel.
Olivér idegei végesek.
Az enyém is.
Közben minden "fontos" ember bejut előttem beutaló nélkül is,
az orvosuk jön velük, beszól, hogy itt a páciensük.
Én, azaz mi, csak várunk.
Végül olyan 45 perc után a szonográfus szíve megesik rajtam és szólít.
Darab-darab uh..
Azért van egy kis érzés benne, de nem sok.
Átdöcögök vissza dokinénihez.
Közli: ugye megmondtam, ebből nem lesz gyerek.
Úgy a folyosón megbeszéljük, hogy majd "elmegy", vagy majd kikaparja.
KIKAPARJA?????????
Szent ég!
Nem egy tévedés gyümölcs ez a helyzet.
Akartuk.
Küzdünk érte Lacával.
DE menjek el vérvételre és utána megvizsgál.
Gyorsan sürgősséggel írnak ki labort, ami mára lett meg!
A fene nagy sürgősség.
Ha ezt tudom, irány a Kaáli és ott 1 óra alatt megvan.
Szóval átsétálunk a laborba.
A nő éppen indulna, mondja, hogy várjak, mert nagyon fáj a feje.
Na, itt a kisfa@om is tele volt már a nappal.
Közöltem, vérzek, feküdnöm kellene, reggel óta itt mászkálok,
mindjárt dél, nem megy sehová.
Megbosszulta a kitartásomat szerintem.
Jól össze-vissza szurkált.
Laca lesápadt, mikor meglátta, hogy mind a két kezem leragasztva.
Na, újra vissza dokinénihez.
Ezren várnak rá.
Nincs erőm.. véges...
Kijött egy csaj, bemegyünk.
Ő közben még mással beszélget.
Mintha ott sem lennék.
Megnézi újra az uh-ot, megvizsgál, közli, ebből még bármi lehet.
Bármi????????? Nincs egy órája és mást mondott...
Most akkor mi van???????????
Szedjem a prgit tovább!
Lehet, hogy lusta baba lesz.
Már csak el akarok jönni onnan.
Nem érdekel semmi...
Semmi...
Hazajönni... odabújni Olivérhez és Lacához.
Közben mondja, hogy reggel telefonáljak 8 órakor.
Ja, ne..inkább 1/2 9-kor.
Ma reggel hívom 1/2 9-kor.
Felvesz. Közlöm, ki vagyok, mennyi a hcg-m?
Most nem jó- ennyi a válasz és a beszélgetés megszakad.
Később hívom, megmondta, hogy 5000 felett a hcg.
Ezt megmondhatta volna előtte is.
Nem érzem, hogy komolyan venné a problémát.
Eszembe jut a múlt hét péntek a Kaáliban.
Amikor megnéztük ott az uh-ot és nem láttak semmit.
Miután a doki elment, ameddig öltöztem sírtam.
Nem csak én... A nővér is.
Átölelt és sírtunk.
Igen...és örökké eszembe lesznek a szavai:
Bármi is történik, te ha hazamész, vár a KISFIAD!
Pénteken ugyanez vár rám, vagy nem is tudom mi.
Tegnap nem tudtam leírni, de ma márki kell írnom magamból.
Hogy a fenébe csalódhatok ekkorát?
Adott már az élet pofont, na de nem hülye gyerek vagyok.
Bár ma már beláttam a reggel után, hogy igen... én csak egy hülye gyerek vagyok...egy a sok közül...
Azt hittem, bízhatok benne.
Tegnap megváltozott.
Sziasztok!
Meg lettem szólítva, eleget teszek a felkérésnek, majd megmagyrázom a címet.
Megpróbálom összefoglalni az elmúlt másfél hét nagy megállapításait:
- 2 embrió van, ami méhen belül az nem fejlődik (9mm-es petezsák), ami kívül van az viszont fejlődik, korának megfelelő
- 1 embrió van, méhen belül, de nem fejlődik, elhalt, kívül valami más van. HCG magas, megfelelő. Írásba adta a doki (Figyudoki), hogy küretre kell menni.
- 1 embrió van, méhen belül, 13 mm-es petezsák, azaz nőtt (egy elhalt embriótól nem rossz), HCG emelkedik
Ez után volt a vérzés, gyengébb idegzetűek a következő mondatot hagyják ki. Élénk vörös, könnyen folyik, és valami kb 2 cm-es izé távozott, ami nem valószínű, hogy alvadt vér, épp a vér állaga miatt.
- 1 embrió van, méhen belül, 11 mm-es petezsák. Leltárhiány nincs, minden úgy néz ki, mint ismeretlen izé távozása előtt. HCG eredményre várunk.
Ha az összefoglalót szeretném összefoglalni, azt mondanám, hogy mocskosul fogalma sincs senkinek arról, hogy mi van, de az EGO nem engedi, hogy azt mondja, nem tudom, inkább mindig van egy határozott vélemény, aminek a ciklusa ma rekordot döntött, 20 perc alatt változott az ellenkezőjévé. Persze ezt mondtam, csak kihallatszanak a gondolataim.
A címre a magyarázat mindössze annyi, hogy felmerült bennem, hogy összeszedek itthon egy donor számítógépet, egy egér kábellel rákötök egy vibrátort, és bekenem zselatinnal, ezzel kész az ultrahang készülék. Photoshopolok szürke alapon egy fekete homályos pöttyöt, és megnyitom a rendelőmet. Érdemi különbég nem lesz, és ki Henihez hasonló módon hagyja magát 2 naponta összeszurkáltatni vérvétel címén, annak kedvezményt adok. A fentieket simán leírom bárkinek és dübörög a bolt.
Köszönöm, hogy gondoltok rám.
Köszönöm az sms-eket, telefonokat, kommenteket.
Most nagyon jól esik.
Ma a fél napot az ÁAK-ban töltöttük.
Írni nem szeretnék róla.
Talán Laca majd leírja, én nem tudom most összefoglalni.
Egyet kérek, ne sajnáljon senki.
Ne legyen a blog most a sajnálkozás blogja,
ne ezért frissítsétek az oldalt.
Nincs miért.
Van egy gyönyörű kisfiam!
Mindenhol jár az agyam.
Minden energiámat Olivérre összpontosítom.
A pöttyök múlnak.
Még 1-2 nap és vége neki.
Pénteken megyünk vissza a dokihoz és meglátjuk.
Remélem, hétfőn már tud oviba menni.
Nagyon hiányolják.
Este sírva aludtam el.
Azt álmodtam, hogy élt a babám.
Olivér rubeolás.
Nagyon nagy valószínűséggel.
A doki 95%-ra mondja, a maradék a vérvételből derül ki.
Király...
Már csak ez hiányzott.
Főleg most.
Én közben vérzek.
Ahogy a nagy politikusaink mondanák... nem kicsit, nagyon.
Dokinénihez reggel becuccolok a kórházba.
Azt hiszem a tesóálom itt véget ért.
Köszönöm a sorsnak, hogy van egy gyönyörű kisfiam,
aki most is hozzám bújik,
simogat és mondogatja,
szeretlek édes drága kicsi anyukám.
Kell ennél több?
Fájdalommal pedig most tele a szívem.
Olivér lázas volt még tegnap is.
Tegnap reggelre csupa piros pötty lett.
Remélem, háromnapos láz, nem pedig egyéb nyalánkság.
Ma jön a gyerekdoki, megnézi.
Ovi kimaradt, ennek persze örül én nem annyira.
Babócával nem tudom, mi van, csak bizakodom.
A 9 mm-es petezsák szerű képletem 13 mm-es szabályos petezsákká nőtte ki magát.
Jobb oldalt nincs semmi!
A vérvétel eredménye jó.
Csütörtökön újra uh.
Köszönöm, aki gondol ránk!
Hcg 4000 felett.
Dokinénim a progit még szedeti velem.
Kivárás van...
Várni...várni...várni...
Az új évet a kórházban kezdjük.
2012. január 01. reggel 9 óra Uh.
Bízom babócában.
Olivér éjszaka totál lázas volt.
Virrasztottunk mindhárman.
Most lázmentes, remélem, így is marad.
Ezúton Kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet!
Azt hiszem, már csak jövőre írok.
Köszönöm a sok-sok aggódó telefont, üzenetet, e-mailt.
Van akit nem is ismerek, csak olvassa a blogunkat,
de olyan levelet írt, hogy bizony bőgtem amikor olvastam a kórházban reggel.
Nagyon szépen köszönjük!
Ma voltunk dokinéninél.
Megvolt az uh.
Hááát...
Bőgök...
A méhen belül egy 9 mm-es petezsák szerű képlet
és jobb oldalt a tubasarokban is van egy 21mm-es.
A múlt héten kedden a méhen kívülit nem látták,
a méhen belüliben, pedig 4 mm-es kisbéka csücsült.
Holnap irány a kórház és sürgősséggel vércsoport és Béta Hcg labor.
Szorítsatok, hogy ha már szimultán terhesség, ne legyen baj.
Már csak bőgni tudnék, de itt a tündéri kisfiam, nem tehetem.
Erősnek kell lennem.
Ezt dobta nekem a gép.
Bízom a babámban, nem lehet baj!
Egy embert kétszer nem üt el a vonat...
Olivér közben lázas.
Kivagyok.
